Lehetsz csendben, ha előadsz!

Végre kint állsz a közönséged előtt, és alig várod, hogy belekezdj abba a beszédbe, amire már hetek óta készülsz. Annyira a torkodban dobog a szíved, vagy annyira lelkes vagy a saját témád iránt, hogy a beszéd végéig visz a lendület. Szinte levegőt sem veszel egész addig, amíg az utolsó mondat el nem hangzik.

Várod, hogy érkezzen az elismerés, de a közönség éppen most fogja fel azt, amit még valahol a közepén mondtál el.

Ha nem tartasz szüneteket a beszéd közben, annak olyan hatása van, mintha megnyitnád a tűzoltó slagot, és azzal próbálnál meg vízzel megtölteni egy fél literes vizespalackot. Valamennyi menne bele, de közben a nagy része a palack mellett landolna, vagy éppen elvinné a palackot a kezedből.

A csendnek ugyanis kifejezetten nagy ereje lehet, akkor is, ha a megfelelő pillanatban alkalmazzuk, és akkor is, ha a beszédünk ritmusát segítjük vele.

Hogyan kezdj el egy beszédet a csend erejével?

Milyen lenne egy beszéd, ha rögtön azzal kezdenéd el, hogy csendben maradsz?

Talán így kimondva elég furcsának tűnhet ez a felvetés, de azt javasoljuk, hogy bátran próbáld ki. A közönségben még páran a szomszédjukkal beszélgetnek vagy matatnak valamit a táskájukban, te pedig kiállsz, és mindenféle torokköszörülés vagy hümmögés nélkül egyszerűen csak megállsz előttük.

Veszel egy mély levegőt, és széles mosollyal az arcodon várod, hogy rád figyeljenek. Ha csak nem kamaszoknak adsz elő, előbb-utóbb mindenki észreveszi magát, és elkezd a figyelem rád irányulni. Amikor az utolsó szempár is rád szegeződik, már te is érezni fogod, hogy milyen érzés az, amikor a gondolataiddal irányítod a közönséget. Ez pedig olyan felemelő érzés, ami segít a lámpaláz megélésében is, és egy hihetetlen pozitív visszacsatolás arra, hogy érdekli a közönségedet, amit mondani szeretnél nekik.

Tarts szünetet a mondatok között!

Amikor egy könyvet olvasol, van egy rendkívül egyszerű megoldás az író számára, amivel jelzi neked, ha egy gondolat végére ért. Ez az eszköz a pont. Amikor egy ponthoz érünk egy mondat olvasása közben, akkor tudjuk, hogy ott egy pillanatra meg kell álljunk, és végig kell gondoljuk, mi az, amit olvastunk. Nincs ez másképpen akkor sem, amikor beszélünk. Élő beszédben is érdemes kitenned a pontot a mondataid végére, hogy ugyanezt a hatást elérd. Erre pedig a legalkalmasabb eszköz a szünet. Ha a mondataid között egy lábdobbantásnyi szünetet tartasz, az pontosan elég lesz arra, hogy azok, akik hallgatnak, képesek legyenek feldolgozni azt, ami éppen elhangzott.

Hogyan kerüld el a töltelékszavakat?

Sokaknál előfordul, hogy a gyakorlat hiánya, vagy az izgalom, esetleg a kettő kombinációja azt váltja ki, hogy teletűzdelik a beszédüket mindenféle töltelékszóval. Ilyen például, amikor "ő", "aaa", "tulajdonképpen", "úgyhogy" és a többi. Ha hajlamos vagy erre, akkor próbáld ki azt a módszert, hogy mielőtt kimondanál egy töltelékszót, amilyen az "ő", "aaa", "úgyhogy" és a többi, vegyél levegőt és tarts egy rövid szüntet. Nem csak azoknak lesz jobb élmény téged hallgatni, akik a közönség soraiban foglalnak helyet, hanem az apró szünetek téged is megnyugtatnak majd, ezzel csökkentve a lámpalázat.

A beszéd vége: Hogyan használd a szüneteket a lezárásnál?

Ahol talán a legnagyobb hatást érheted el a szünettel, az a beszéd vége. Többször tapasztaltam már személyesen beszédeket hallgatva, hogy az előadó elmondja az utolsó mondatot, a közönség pedig bátortalanul emeli a kezeit, hogy tapsoljon, de előtte azért körbenéznek, hogy a többiek is tapsolnak-e. Ha úgy zárod a beszéded, hogy egyre nagyobb szüneteket tartasz a vesszők és a pontok helyén, a fő tanulságot pedig akár szavanként tagolod, akkor mindenki tudni fogja, hogy itt, van, a beszéd, vége.

Összegezve

Ha eddig eljutottál az olvasásban, akkor négy olyan módszert is megismerhettél, amikor a csendet arra tudod használni, hogy hatásos legyen az előadásod.