Introvertált vagy? Akkor jobb előadó válhat belőled, mint gondolnád

A Podcasthub vendégei voltunk a Maximum Business konferencián, ahol arról beszélgettünk Szanyi Rolanddal, mivel is foglalkozik a SpeechPresso – és miért hisszük azt, hogy az introvertáltakból is válhatnak erős, hatásos előadók.

„Speech, mint beszéd. Presso, mint kávé.” – így született meg a SpeechPresso neve. Mert hiszünk benne, hogy a jó kommunikáció olyan, mint egy erős presszókávé: koncentrált, élénkítő, és nem lehet félvállról venni.

A SpeechPresso azoknak szól, akik szeretnének jobban megszólalni – de nem harsányabban. Akik nem szerepelni akarnak, hanem hatni. Mi azokkal dolgozunk, akik inkább kimaradnának a rivaldafényből, de közben pontosan tudják: eljön az a pillanat, amikor mégis meg kell szólalni. Kamerába. Színpadon. Tárgyaláson. És szeretnék ezt úgy csinálni, hogy közben ne veszítsék el önmagukat.

Introvertált vállalkozók, oktatók, cégvezetők és előadók fordulnak hozzánk, mert mi nem azt tanítjuk, hogyan legyél más. Hanem azt, hogyan légy ugyanaz – csak hallhatóbb. Azt akarjuk, hogy a mondanivalód ne csak elhangozzon. Hanem meg is maradjon. És ebben segítünk. Tréningeken, kurzusokon, coachingokon keresztül.

Mi azt tanítjuk, hogyan kapcsolódj a beszéddel – másokhoz, és önmagadhoz.

Sokan azt hiszik, hogy nyilvánosan megszólalni csak azok tudnak jól, akik alapvetően extrovertáltak – akik könnyedén, természetesen beszélnek bárhol, bármikor, akik harsányabbak, gesztikulálnak, pörögnek. Mi viszont nap mint nap tapasztaljuk: ez a kép nagyon leegyszerűsítő, és sokszor épp az introvertált emberekből lesznek a legerősebb előadók.

Az introvertáltak általában nehezebben mennek bele egy nyilvános szereplésbe – de ha megkapják a támogatást, felkészülnek, és megtalálják a saját hangjukat, akkor nagyon mély, hatásos, átgondolt üzeneteket tudnak közvetíteni. Jobban rá tudnak hangolódni a hallgatóságra, és erősebb empátiával kapcsolódnak – épp ezért tudnak gyakran erőteljesebben megszólítani másokat, mint azok, akik rutinból beszélnek.

Nálunk az a cél, hogy mindenki önazonosan tudjon megszólalni. Nem akarjuk senkire „ráerőltetni” az extrovertált stílust. Ha valaki nem olyan, akkor nem is fog jól működni a színpadon, ha megpróbál szerepet játszani. Mi mindig azt kérdezzük az elején: ki a kedvenc előadód? Aztán rögtön hozzátesszük: őt ne próbáld meg utánozni. Mert nem ő vagy. Te saját magadként tudsz a legjobban hatni – amikor az, amit mondasz, valóban belülről jön.

A „jó előadás” nem stílus kérdése, hanem hitelességé. Az előadói jelenlét nem egy karakter, amit felveszünk – hanem az a képesség, hogy ott tudunk lenni a pillanatban, és őszintén kapcsolódunk azokhoz, akikhez beszélünk. Ebben pedig az introvertáltaknak semmivel sincs kevesebb esélyük – sőt, sokszor épp ők adják a legtöbbet a hallgatónak.

Ez az egyik leggyakoribb kérdés, amit kapunk. Valaki kap egy meghívást egy podcastbe, panelbeszélgetésbe vagy előadásra, és azonnal bepánikol:

„Ezt pár hét alatt össze lehet hozni, vagy már rég késő elkezdeni készülni?”

A jó hír: ha konkrét céllal, egy meghatározott eseményre keresel fel minket, általában tudunk úgy dolgozni, hogy az a szereplés jól sikerüljön. Nem kell éveket várnod. A rossz hír: ha nemcsak azt szeretnéd, hogy ez az egy alkalom menjen jól, hanem hosszú távon is hitelesebb és magabiztosabb legyél, akkor bizony hónapokra lesz szükség.

Mert amikor valakivel hosszabban dolgozunk együtt, nem csak előadásokat írunk, nem csak szavakat rakosgatunk. Szokásokat formálunk. Azt, ahogy beszélsz, ahogy belépsz egy térbe, ahogy levegőt veszel, vagy ahogy kapcsolódsz a hallgatóhoz – ezek mind évek alatt kialakult beidegződések. Sokszor még a gyerekkorból hozzuk őket: ha például egy szelíd hangú anyuka mellett nőttél fel, hajlamos lehetsz te is visszafogottabban beszélni. Ha harsány családban szocializálódtál, lehet, hogy akkor is „hangos vagy”, amikor nem akarsz az lenni.

A természetes hangunk, az igazi, tiszta jelenlétünk valahol nagyon mélyen van elásva, és ha elő akarjuk hozni, bizony idő kell hozzá. A jó hír viszont az, hogy ezek szokások – és a szokások megváltoztathatók. Nem trükköket tanítunk. Új beidegződéseket alakítunk ki.

Ha tehát van egy konkrét célod – például egy podcast felvétel – már néhány hónap alatt olyan gyakorlatokat, tematikákat, válaszstruktúrákat tudunk összerakni, amivel magabiztosan, tartalmasan, önazonosan tudsz megszólalni. De ha hosszú távon szeretnél változást, ha nemcsak „túlélni” akarod az ilyen helyzeteket, hanem élvezni is, akkor érdemes egy kicsit előrébb gondolkodni.

Ahány ember, annyi megszólalás. Épp ezért nálunk nincs egyféle recept arra, hogyan lehet valakiből hatásos előadó. De van néhány dolog, amit minden képzésünkben közösnek tartunk: emberi jelenlét, biztonságos gyakorlótér, és egy fokozatosan építkező folyamat.

A legtöbben a négy hónapos csoportos képzésünkön keresztül találkoznak velünk. Ez nem egy „intenzív hétvége és kész” típusú dolog, hanem egy olyan útnak a kezdete, ahol lépésről lépésre építkezünk. Foglalkozunk a hangoddal, a testbeszédeddel, a történetmesélési technikáiddal, a prezentációs eszköztáraddal – és azzal is, hogyan tudod mindezt önazonosan, ne pedig szerepjátékból csinálni.

A foglalkozások egy része személyes jelenléttel zajlik – mi is hiszünk a térben együtt levés erejében –, de az online formátum is nagyon jól működik. A mai világban sokszor épp a kamera előtt való megszólalás okoz feszültséget. Ezért az online óráinkban sokat dolgozunk azon is, hogyan válj természetessé egy lencsébe beszélve, hogyan készülj fel videós tartalmakra, és miként tudsz úgy megszólalni, hogy az ne „előadás” legyen, hanem valódi kapcsolat.

És persze vannak egyéni felkészítések is. Ha valakinek van egy konkrét célja – például egy előadás, egy TEDx-fellépés, egy fontos tárgyalás vagy épp egy videósorozat – akkor vele arra a helyzetre fókuszálva dolgozunk. Az alapelv ugyanaz: a saját stílusát megtartva, a megszólalása erejét megtalálva.

A lényeg: nem előadóművészt faragunk senkiből. Hanem megtanítjuk, hogyan lehet önazonosan megszólalni – akár élő közönség előtt, akár a kamerába nézve. Mert nem az a cél, hogy más légy, hanem hogy végre lásd: az, aki vagy, elég. Csak meg kell tanulni jól láttatni.

Képzeld el, hogy valaki fantasztikus előadó élőben. Laza, meggyőző, hiteles. Aztán kiteszed elé a kamerát – és minden megváltozik. A test megfeszül, a hang elbizonytalanodik, a tekintet ide-oda kalandozik. Nem azért, mert hirtelen elfelejtett volna beszélni. Azért, mert egy kamera nem néz vissza. És ez furcsán hat ránk.

Sokan úgy élik meg a kamerás helyzeteket, mintha egy steril térbe lépnének be, ahol nincs visszajelzés. Nincs mosoly, nincs bólogatás, nincs szemkontaktus. Nincs kapaszkodó. Ezért érezzük magunkat kiszolgáltatottnak – és ezért kerülünk a komfortzónánk szélére.

Egyik alkalommal egy mentálhigiénés szakemberrel dolgoztunk, aki kiváló előadó – élőben. A kamera előtt viszont hirtelen elveszítette a megszokott természetességét. A megoldás? Egy mosolygós arcot rajzoltunk és a kamera mellé ragasztottunk. Nevetségesnek tűnik? Talán. De működött. A mosoly megtörte a feszültséget, és ő újra kapcsolódni tudott – nem a kamerához, hanem az emberi jelenléthez, amit az arc szimbolizált.

A kamera előtti megszólalás egy külön műfaj. Más izmaidat használod, más ritmusban beszélsz, máshogy kapcsolódsz. Ezért is mondjuk mindig: ez nem feltétlenül megy elsőre. Ez tanulható. Fel lehet rá készülni. Sőt, érdemes is.

És szerencsére ez egy olyan műfaj, ahol nem a hibátlanság a cél. Egy kis elcsúszás, egy kis megtorpanás nemcsak elfogadott – sokszor még szerethetőbbé is teszi a megszólalót. A közönség nem tökéletességet vár. Kapcsolódást vár. Emberi jelenlétet.

Ezért dolgozunk mi azon, hogy a technikai felkészítés mellett mindig ott legyen a lelki oldala is a felkészülésnek: hogy ne csak jól mondd, amit mondasz – hanem jól is érezd magad közben. Mert akkor fogják igazán meghallani.

Zsófi évekig szervezett szakmai konferenciákat. Nap mint nap azon dolgozott, hogy a közönség és az előadók is értékes tapasztalatokkal gazdagodjanak. A közönség ott volt – ami eléggi izzasztó feladat volt. A program remekül volt célozva, érdekes témákkal. A színpad is ott volt – mikrofon, vetítő, fények. Már csak a hatásos előadások hiányoztak. És ez lett a legnagyobb hiány.

„Olyan előadásokat hallottunk, ahol a nézők már az első öt perc után unottan néztek maguk elé, és a végén senki nem ment oda az előadóhoz”. Pedig az üzleti szándék nyilvánvaló volt: megmutatni egy szolgáltatást, kapcsolódni a célcsoporttal, érdeklődést kelteni. De a hatás elmaradt.

Mi volt a probléma? Nem a beszédtechnika. Nem is az, hogy ne tudtak volna megszólalni. A valódi gond az volt, hogy nem értették, kik ülnek a teremben. Nem hangolták rá az üzenetüket a hallgatókra. Nem volt kapcsolat. Csak prezentáció.

Ez a tapasztalat lett az egyik legerősebb indítéka annak, hogy létrejöjjön a SpeechPresso. Mert egy konferencia-előadás nem attól lesz jó, hogy minden szó ki van csiszolva. Hanem attól, hogy az üzenet eljut – embertől emberhez.

Ahogy Zsófi fogalmaz: „Nem az a baj, hogy nem voltak Tony Robbinsok. Az volt a baj, hogy nem értették meg, hogy az üzenetnek nemcsak hangzania kell – hanem kapcsolódnia is.”

Ezért dolgozunk azon, hogy ne csak megszólalni tanítsunk – hanem kapcsolódni is. Mert egy jó előadás nem önmagáért való. Hanem valakiért. A közönségért.

Sokan úgy gondolják, hogy egy jó előadás akkor működik, ha lehengerlő. Ha energikus. Ha amerikai stílusban „megmozgatod a nézőket”, pattogós tempóban, nagy gesztusokkal, egy kis stand-up hangulattal. De mi van, ha ez nem te vagy? Vagy – még fontosabb kérdés – mi van, ha ez nem a közönséged?

A jó előadás nem sablonos. A jó előadás olyan, mint egy beszélgetés, amiben minden szó a másik emberhez szól. Ha a hallgató azt érzi: „Ez most nekem szólt” – akkor célba értél. Ha csak azt látják, hogy valaki szerepet játszik a színpadon, akkor nem kapcsolódnak. Még akkor sem, ha a szerep látványos.

Az előadói stílus akkor működik, ha valódi. Ha a te karakteredből indul ki. Ha te eleve egy lendületes, közvetlen, társaságot mozgató figura vagy – akkor a dinamikus előadásmód működni fog. De ha ez csak egy tanult „előadói póz”, amit YouTube-videókból gyakoroltál, akkor gyorsan le fog esni a közönségnek, hogy ez nem te vagy.

És ez nem baj. Mert nem egyetlen jó stílus létezik.

A kulcs az: tudd, kinek beszélsz. És tudd, mit akarsz elérni. Egy nyugodt, személyes hangvétel lehet épp olyan hatásos, mint egy pörgős, energikus megszólalás – ha azt az adott helyzethez és közönséghez szabod.

Az előadás nem rólad szól. Hanem a másikról. És ez nem azt jelenti, hogy el kell rejtened magad – csak azt, hogy meg kell értened: a jó előadó nem szerepel. Kapcsolódik.

A hozzánk érkezők között van, aki nyilvános szereplésre készül, van, aki belső kommunikációs akadályokat szeretne átlépni – és van, aki egyszerűen csak azt érzi: jobban is tudna hatni a szavaival. Mi ezekhez a célokhoz igazítjuk a közös munkát. Nem mindenkinek van szüksége hosszú folyamatra – de mindenkinek van valamilyen konkrét elakadás vagy vágyott fejlődésirány.

Ezért többféle formában dolgozunk:

Workshopokat tartunk – például céges meghívásra, ha egy szervezetben például elakadt a visszajelzési kultúra. Ilyenkor gyakran az a probléma, hogy a visszajelzések nem építenek, hanem bántanak – vagy elmaradnak, és a csapat nem halad előre.

Csoportos kurzusokat indítunk – ezek néhány hónapos, strukturált fejlesztési folyamatok, ahol olyan emberek jönnek össze, akik szeretnének jobban, tudatosabban, hatásosabban megszólalni. Itt van idő és tér új szokások kialakítására.

Online alkalmakat is tartunk – azoknak, akik nem Budapesten élnek, vagy jobban tudnak így kapcsolódni. Sok résztvevőnk célzott, egyéni kihívással jön: például szeretné, ha nemcsak három, hanem háromezer ember nézné meg a YouTube-videóit – és ehhez keres formát, támogatást, visszajelzést.

A közös munka mindig a célból indul: mit szeretnél elérni a beszédeddel? Aztán megnézzük, hogy most hol tartasz, és megtervezzük, hogyan jutunk el oda, ahol már nemcsak beszélsz – hanem hatni is tudsz.

Sokan, amikor kamera elé állnak vagy színpadra lépnek, automatikusan „felveszik az öltönyt” – nem csak szó szerint, hanem fejben is. Megérkeznek egy szerepbe: mintha egy belső hang azt mondaná, hogy „most így kell előadni”. És ha ez a szerep nem passzol hozzájuk, azt a közönség is azonnal megérzi.

Mi nem szerepeket tanítunk. Abban segítünk, hogy megtaláld azt az önazonos stílust, amiben a saját karaktered tud megszólalni – és hatni.

A munka része az is, hogy felismerd: introvertáltként is lehet jó videós tartalmat készíteni, vagy éppen olyan előadást tartani, ami megérinti a hallgatóságot. A kulcs nem a hangosság vagy a nagy gesztusok – hanem az, hogy a saját tempódban, saját eszközeiddel legyél jelen.

Ezért foglalkozunk olyan gyakorlati dolgokkal, mint:

👉 artikuláció, testtartás, kiállás

👉 gesztusok, scriptek, spontán beszédhelyzetek

👉 mentális felkészültség: hogyan „érkezz meg” fejben és lélekben is a felvételre vagy előadásra

A cél: hogy kialakuljon benned az a belső állapot, amiben bármilyen nyilvános megszólalás már ismerős terep. Ahol nem azt érzed, hogy „mindjárt elhányod magad”, hanem azt, hogy „oké, ez az én pályám, ebben már otthon vagyok.”

Ez a stabil jelenlét nemcsak hitelesebbé tesz – hanem felszabadít. És ettől lesz igazán jó élmény nemcsak a közönségnek, hanem neked is.

Sokan kommunikációs trénerként kezdik a pályát – mi viszont az üzleti életből érkeztünk. Több mint húsz évet töltöttünk különböző iparágakban, pozíciókban, felelősségi körökben, mielőtt megalapítottuk a SpeechPressót. Ez a háttér teszi lehetővé, hogy ne csak elméleti síkon beszéljünk a kommunikációról, hanem a mindennapi helyzetekből induljunk ki – pontosan azokból, amiket a hozzánk érkezők is megélnek.

Mi is vezettünk tárgyalásokat, pitch-eltünk befektetőknek, tartottunk konferenciaelőadásokat vagy kezeltünk feszültségeket egy vezetői megbeszélésen. Ismerjük a tétet. Tudjuk, mennyit számít, hogy egy mondat hogyan hangzik el. Ezért nem univerzális sablonokat adunk, hanem azt nézzük, kinek mire van szüksége.

Emellett egy másik erősségünk, hogy kétféle karakterként dolgozunk együtt. Ebből a különbségből nem feszültség, hanem egyfajta szövetség lett. A tréningszituációkban ez azt jelenti: hozzád is lesz valaki, aki tud kapcsolódni.

És végül: nem hisszük, hogy a tanuláshoz feltétlenül komolynak kell lenni. Mi nem vagyunk túl komoly emberek – de nagyon komolyan vesszük azt, hogy te fejlődni tudj. Abban hiszünk, hogy az élmény alapú tanulás, a játékos, jó hangulatú légkör és a bizalom sokkal messzebbre visz, mint a frontális oktatás. Ahogy Hadházy László mondta:

„Semmi bizonyíték nincs rá, hogy az élet komoly dolog volna.”

Mi ebben hiszünk – és ezt hozzuk minden tréningbe. Az üzleti realitást, a kommunikációs tudást és azt a szabadságot, ami akkor születik, amikor valaki végre önmaga lehet a színpadon is.