– Gondolatok Várady Eszter, a WHB csoport HR vezetőjének tapasztalatai alapján.

A soft skill képzések egyik legnagyobb kihívása, hogy a résztvevők ne csupán „jól érezzék magukat” egy tréningnap végén, hanem valóban érezhető változáson menjenek keresztül. De mitől lesz egy kommunikációs tréning valóban hatékony? Mi az, ami beépül a mindennapokba – és mi az, ami pár nap után elpárolog?

Eszter, egy hazai nagyvállalat HR vezetője szerint a soft skillek fejlesztése nem csupán kiegészítő eleme a szakmai képzéseknek – hanem azokkal egyenrangú fontosságú. Idén egy kommunikációfejlesztésre fókuszáló képzéssorozatot szerveztek, amelynek hatása messze túlnyúlt a tréningnapokon.

„A kommunikációs tréning alapja az önismeret” – mondja határozottan. És valóban: ha nem tudjuk, hogyan működünk stresszhelyzetben, mi vált ki belőlünk frusztrációt vagy hogyan érzékeljük a másik viselkedését, akkor nem is tudunk jól reagálni. A legtöbb konfliktus nem azért robban ki, mert az egyik fél rosszindulatú, hanem mert mást ért egy adott helyzeten – és nem tudja jól közvetíteni, amit szeretne.

Eszter szerint egy jó tréning nem csupán tippeket ad arra, „hogyan kommunikáljunk jobban”, hanem tükröt tart: segít megérteni a saját működésünket, az értékeinket, a vakfoltjainkat. Egy olyan eszköz, mint például a DISC-modell, szerinte hasznos lehetne a jövőbeni programokban – egyszerűsége és felismeréseket hozó mélysége miatt.

Sok vezetőben még él az a – talán jogos – szkepszis, hogy a tréningek csupán kellemes időtöltések, amelyeknek kevés haszna van. Eszter viszont egy érdekes tapasztalatra hívta fel a figyelmet: az eredmény nem mindig közvetlenül a képzés után jelentkezik, hanem a mindennapi működésben, akár hónapokkal később.

Egy nemrég szervezett tréning után például egy alvállalkozótól kaptak visszajelzést: a csapattagokkal való együttműködés sokkal gördülékenyebb lett. Ez a fajta „külső megerősítés” – amikor egy partner veszi észre a változást – különösen értékes. A HR részéről természetesen mérés is történt, de ezek a spontán visszajelzések gyakran megerősítik a számok mögötti valódi történeteket.

A szervezet, ahol Eszter dolgozik, nem rövid, egynapos tréningekben gondolkodik. A legutóbbi képzéssorozat például négy pénteken keresztül zajlott, így a résztvevőknek volt idejük megérlelni a hallottakat, visszatérni a kérdésekre, és átgondolni a saját működésüket.

A hosszabb távú struktúra nemcsak mélyebb tanulást tesz lehetővé, hanem a közösségi élményt is erősíti: az emberek nemcsak fejlődnek, de jobban meg is értik egymást. Ez különösen fontos olyan környezetben, ahol sok a műszaki gondolkodású, racionális beállítottságú kolléga. Egy tréner, aki érzékenyen reagál erre a gondolkodásmódra, valódi hidat építhet a tudás és az élmény között.

Talán a legfontosabb szempont, amit Eszter kiemelt, a tréner személye volt. Nem a végzettség, nem a céges referencia számít elsőként – hanem az, hogy emberileg passzoljon a céghez. A gyakorlatias szemlélet, a nyitottság és a rugalmasság döntő.

„Egy tréning közben mindig történik valami váratlan. Fontos, hogy a tréner ne görcsösen ragaszkodjon a forgatókönyvhöz, hanem képes legyen reagálni az adott helyzetre.” Egy ideális tréner képes észrevenni, ha a csoport figyelme vagy dinamikája másfelé indul – és ehhez tudja igazítani a folyamatot. Ez nem gyengeség, hanem a szakmai jelenlét egyik legfontosabb jele.

Eszter szerint a tréning akkor működik igazán, ha a résztvevők nemcsak egyéni szinten fejlődnek, hanem a közös munkájukban is történik valami. A hatás nem mindig mérhető számokban – de a hangulat, a kapcsolatok minősége, a visszajelzések egyértelműen mutatják: valami változott.

A kommunikációs készségek fejlesztése nem luxus. Nem „extra juttatás”. Hanem alapfeltétele annak, hogy egy szervezet ne csak hatékonyan, hanem emberségesen is működjön.