SPEECHPRESSO
Nemrég indult friss kutatásunk első interjúi alapján már most jól látható: ahol tudatosan foglalkoznak a kommunikációval, ott nemcsak az információáramlás javul, hanem az együttműködés, a döntések minősége és a munkatársi elköteleződés is erősödik. Ez a cikk az első beszélgetésekből kirajzolódó tanulságokat foglalja össze.
Több HR vezető is megerősítette: a legtöbb konfliktus és félreértés akkor alakul ki, amikor valamilyen változás történik – legyen szó átszervezésről, új szabályokról vagy vezetőváltásról. A rosszul időzített vagy elmaradt tájékoztatás, illetve az, ha a vezetők nem tudják megfelelően kezelni a munkatársak kérdéseit, bizalmatlansághoz és a fluktuáció növekedéséhez vezethet.
A siker kulcsa: a vezetők tudatos felkészítése, akár előzetes felmérések, akár irányított kommunikációs keretrendszerek révén.
A kommunikáció kultúrája nem „önjáró” – mindig a vezetők stílusából indul ki. A nyílt, transzparens és empatikus kommunikáció csak akkor válik szervezeti normává, ha következetesen jelen van a legfelsőbb szinten is.
Többen kiemelték: nem az eszközök vagy a csatornák száma a lényeg, hanem az, hogyan és ki által jut el az üzenet a munkatársakhoz. Egy személyes jelenlét, egy őszinte válasz vagy egy elérhető vezető többet számít, mint száz jól megírt email.
A hibrid munkavégzés, a nemzetközi munkakörnyezet és a mátrix szervezetek korában a személyes kapcsolódás gyakran háttérbe szorul. Pedig pont ezekben a helyzetekben lenne a legnagyobb szükség arra, hogy ne csak kommunikáljunk, hanem kapcsolódjunk.
A kommunikációt gyakran technikai kérdésként kezeljük – platformokban, szabályzatokban, csatornákban gondolkodunk. Pedig a valódi hatása nem ezekben rejlik, hanem abban, hogy mennyire tudunk valóban kapcsolódni egymáshoz.
Egy-egy egyszerű, személyes gesztus – például egy telefonhívás – sokkal többet mozdíthat előre egy helyzeten, mint egy újabb jól megfogalmazott email.
Szinte minden szervezetnél jelen van az igény a kommunikációs és más soft skill tréningek iránt, de a megvalósításnál sokszor kérdés, hogyan mérhető ezek hatása. A sikeres példák közös pontja: a tréning nem esemény, hanem folyamat – konkrét feladatokkal, vezetői visszacsatolással, és utókövetéssel.
A résztvevők gyakran nem azonnal, hanem hetek-hónapok alatt kezdik beépíteni a tanultakat – a hatás viszont ekkor már mélyebb, tartósabb, és valóban formálja a működést.
A HR vezetők egyetértettek: a tréner személyisége, jelenléte és rugalmassága a legfontosabb. Nem az számít, mennyi modell vagy szakkifejezés hangzik el – hanem az, hogy a tréner figyel, kapcsolódik, és képes valós dilemmákra választ adni.
A legrosszabb tapasztalatok azokhoz a tréningekhez kapcsolódtak, ahol a tréner „elbeszélt a csapat mellett” – a legjobbak pedig azokhoz, ahol a tréner képes volt közösséget teremteni és reagálni az adott csoport dinamikájára.
A kutatás során készült interjúk egyértelművé tették: ahol a kommunikáció gyenge, ott a működés is sérülékeny. De ahol van figyelem, vezetői példamutatás, tanulási tér és személyesség – ott a kommunikáció nemcsak „javul”, hanem szervezeti erőforrássá válik.
A kérdés tehát nem az, hogy megéri-e ezzel foglalkozni. Hanem az, hogyan építjük be a mindennapi működésbe – a vezetői példamutatástól a tréningekig.
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipisicing elit. Autem dolore, alias, numquam enim ab voluptate id quam harum ducimus cupiditate similique quisquam et deserunt, recusandae.
Jöhetnek hetente előadói tippek? Iratkozz fel hírlevelünkre!