Csatári Szabolcs, a GE Healthcare HR vezetőjének tapasztalatai a vállalati kommunikációs kihívásokról

A kommunikációt gyakran kezeljük úgy, mintha egy technikai eszköz lenne. Platformokat választunk, szabályzatokat alkotunk, csatornákat szabunk – közben pedig elfelejtjük, hogy a valódi hatása nem a csatornákban, hanem az emberek közti kapcsolódásban rejlik.

Csatári Szabolcs, a GE Healthcare HR vezetője szerint a kommunikációs kihívások mögött gyakran nem az akarat hiánya, hanem a túl komplex rendszerek és a személyesség elvesztése áll. Tapasztalata szerint a kollégák „éheznek” az egyszerű, tiszta, emberi kapcsolódásra.

Egy alkalommal Szabolcs egy kivételes munkaerő-felvételről egyeztetett külföldi vezetőkkel. Úgy érezte, egy világos és nyílt üzenet elég lesz az ügy tisztázására. A folyamat azonban végül több körös egyeztetést igényelt, és újabb szereplők is bekapcsolódtak. A helyzet nem a szervezet működéséből fakadó hibára, sokkal inkább arra mutatott rá: a komplex rendszerekben különösen fontos a kommunikáció többszintű megerősítése és az előzetes egyeztetések tudatos kezelése. A tanulság: még egy világos üzenet is félrecsúszhat, ha nincs mögötte kontextus – és a személyes kapcsolat ilyenkor is segíthet.

Mi történik, ha túl sok az információ, de túl kevés a kapcsolódás?

A szervezeten belül rengeteg információ forog írásos formában: Teams, intranet, email – mindegyik hasznos, de együtt már túlterhelő is lehet. A munkavállalók gyakran érzik úgy, hogy az üzenetek elérik őket, de nem feltétlenül értik, mit, miért és hogyan kell értelmezniük. A kommunikáció így gyakran egyirányú marad.

Ehhez társul, hogy a személytelen csatornákon – például emailben – néha keményebb hangnem jelenik meg, míg a személyes megbeszélések oldottabbak, közvetlenebbek. A kettő közötti különbség nemcsak stílusbeli, hanem eredményességbeli is: az élő beszélgetések hatékonyabbak, tisztábbak és gyorsabban vezetnek megoldásra.

A több időzónában dolgozó csapatok esetében ez a kihívás még hangsúlyosabb. Egy döntési helyzet az egyik félnek még csak a nap kezdete, a másiknak már a munkanap vége lehet. Ilyenkor a személyes kapcsolódás – akár egy rövid hívás formájában – komolyan hozzájárulhat a közös megértéshez és a döntések időzítésének finomhangolásához.

Szabolcs egyik tanulságos története egy konfliktushelyzethez kapcsolódik. A félreértések sorozata egyetlen mondattal oldódott fel: „Felhívjuk egymást?” Az azt követő húsz percben nemcsak hogy elsimult a feszültség, de konkrét megoldási javaslatok is születtek. Az eset rámutatott: a személyes beszélgetés nemcsak gyorsabb, hanem hatékonyabb is lehet, mint egy hosszan görgetett levelezés.

Szabolcs szerint a soft skill fejlesztés akkor ér valamit, ha célirányos, és főleg vezetői szinten hoz kézzelfogható eredményeket. Azt vallja: minden vezetőnek szüksége van kommunikációs tréningre – nem általánosságban, hanem konkrét helyzetekre szabva.

Az olyan tréningek jelentettek valódi értéket, amelyek után a résztvevők bátrabban, önbizalommal kommunikáltak felsővezetők előtt, akár angol nyelven is. Egy jól megválasztott tréner képes volt megtalálni a közös hangot még a szkeptikusabb résztvevőkkel is – ez tette lehetővé, hogy valódi tanulás történjen.

Egy rossz élmény is tanulságos lehet: egy stratégiai workshop során a mediátor akkor szakította félbe a beszélgetést, amikor végre érdemi stratégiai tartalom kezdett kibontakozni. Ehelyett előre megírt módszertani forgatókönyvet próbált erőltetni – a résztvevők csalódottan távoztak. Szabolcs szerint ez tipikus példa arra, amikor a tréner nem figyel, hanem irányítani akar.

A tréningek kapcsán Szabolcs azt vallja: ne egy kész program érkezzen, hanem egy jól összeállított „lego-készlet”, amit közösen lehet összeépíteni. Így a résztvevők azt érzik, hogy a saját idejük és figyelmük valódi értéket teremt.

A legjobb tréningek azok, amikhez a vezetők visszatérnek – akár fél év múlva is. Ehhez azonban időt kell hagyni a beépülésre, rugalmasságot kell biztosítani a részvételben, és a trénernek alkalmazkodnia kell a szervezeti ritmushoz.

Szabolcs tapasztalata szerint a hatékony szervezeti kommunikáció alapja nem újabb szoftver vagy még több csatorna, hanem az, ha merünk visszatérni a személyességhez. Egy hívás, egy jelenlét, egy érthetően elmagyarázott „miért” gyakran sokkal többet ér, mint száz jól megfogalmazott email.

Erre jó példa volt, amikor a vállalat Vice Presidentje személyesen látogatott el a budapesti irodába, hogy bemutassa az üzleti stratégiát. Az esemény nemcsak formális prezentáció volt – kérdésekre is lehetőség nyílt, és ez a közvetlen interakció kézzelfogható változást hozott: nőtt a kollégák motivációja, megszaporodtak az innovációs ötletek, és érezhető lett, hogy az emberek közelebb érzik magukat a szervezet céljaihoz.